Bizonyságtételek

BIZONYSÁGTÉTELEK

Bizonyságtévő történetek

Nem bírom már tovább!
Ezt mondta egy férfi, akinek az életében sok probléma adódott a munkahelyén. Veszekedések a feleségével az italozás miatt. A gyermekeivel is egyre több gond lett, amit nem tudott megoldani. Nem talált kiutat az életében, ezért határozta el, hogy öngyilkos lesz. Már csak azon gondolkodott, hol és hogyan tegye ezt meg. Úgy gondolta, hogy mérget vásárol, és elmegy az út menti szállodába.
Itt kivett egy szobát, és bezárta maga után az ajtót. A mérget kitöltötte egy pohárba, és az üveget rátette az asztalra, egy könyvre. Mielőtt kiitta volna a pohár mérget, megnézte, milyen könyv az. Egy Gedeon Biblia volt. Elkezdte olvasni, és nem bírta letenni, annyira érdekesnek tartotta.
Isten Szentlelke munkálkodott benne és már nem akart öngyilkos lenni, hanem meglátta a bűneit, és megvallotta az Úrnak. A Máté 5-ben olvasott boldog mondások átformálták a gondolkodását. A méreggel teli poharat pedig kidobta az ablakon. Visszament a feleségéhez, gyermekeihez és bocsánatot kért tőlük. Rendeződött a kapcsolata. Később pedig gedeonita lett.
Ez volt az első bizonyságtétel, ami a Gedeoniták tudomására jutott, az 1900-as évek elején.
Neked ki az istened? Hogy hívják az istenedet?
Kérdezte egy keresztény ember Mohát, aki hindu volt. Indonéziában élt Moha, aki sokat foglalkozott a jógával és a transzcendentális meditációval. Moha találkozott egy keresztyén emberrel, aki megkérdezte tőle, hogy ki a te Istened? A hindu férfi elkezdte sorolni az isteneit, a tűz istene, a víz istene, és még sok istent mondott. A keresztyén ember azt mondta: Az én Istenemnek neve van, és egy Isten. Miért nincs a te istenednek neve? Moha elgondolkozott ezen, és mivel üzletember volt, többször kellett szállodában kivenni szobát. Egyik alkalommal egy Gedeon Bibliát talált, amit elkezdett olvasni. A János 14,6-ban olvasta: „Jézus azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Moha döntött és új életet kapott a Szentlélek által, és boldogan hirdette a barátjának is: Most már tudom, hogy ki az én Istenem. Az én Istenem neve Jézus Krisztus.
Miklóst a legsötétebb kilátástalanságban, reménytelenségben szólította meg Jézus Krisztus. Egyik cellatársa a kezébe adott egy kis kék Bibliát, és annyit mondott: Ferenc, egy gedeonita ezt neked küldi. Akkor még fogalma sem volt, hogy mit is tart a kezében. Elkezdte lapozgatni, olvasgatni azt a kis könyvet. Az ötvenedik zsoltár 15-ik verse állította meg. Többször is elolvasta: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem. Egy-két héttel később, egy szerdai napon személyesen is találkozhatott Ferenccel. Egy kis cellában imádkoztak együtt – bár akkor inkább csak Ferenc. Mikor elbúcsúztak, azt kérte Miklóstól, hogy egy igét hordozzon a szívében, és ha indítja a Lélek – bár még akkor nem érette pontosan, ez mit jelent -, tanulja is meg. Miklós a következő szerdán örömmel mondta vissza az Úr szavait: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És olvasta tovább: Mert nem azért küldte Isten az Ő Fiát a világba, hogy megítélje, hanem hogy megtartsa a világot. Micsoda?! Hogy is van ez?! Ha az egész világ elítéli is őt, és már ítéletet is mondott felette, de Isten azért küldte a Fiát, hogy őt is megmentse?! Ma már tudja, hogy igen. Így ragadta meg őt Isten. És ma már hiszi és vallja, hogy senki sem ragadhatja ki őt az Ő kezéből.
„ Igazgató úr, engem ez a könyv megmentett” Ezt mondta egy hölgyvendég Visegrádon a hotelben, amikor találkozott az igazgatóval. Elmondta, hogy depresszióban volt, amikor odaérkezett; már az öngyilkossági szándéknál tartott, amikor talált egy Bibliát a fiókban, és kíváncsiságból olvasni kezdte. Eközben rájött arra, hogy az ő célja nem lehet az öngyilkosság, hanem Jézus útja lehet az ő útja is, mert neki terve van az életével.
Megkérdezte az igazgatót, hogy magával viheti-e a szobájában talált Gedeon-Bibliát? Az igazgató természetesen megengedte neki. Amikor legközelebb jöttek a Gedeon Társaság tagjai, hogy pótolják a hiányzó Bibliákat, akkor megdöbbenve mondta el ezt a bizonyságtételt nekik is!
Gábornak gyermekkorában a nagymamája sokat beszélt a Bibliáról, Jézus Krisztusról, és megtanította őt a Miatyánkra is. Cegléden konfirmált a református gyülekezetben. Később megnősült, a feleségével jó házasságban, szeretetben éltek. Három gyermekük született. 1991-től vállalkozó lett, és gyorsan fejlődésnek indult a cég. 2007-re már egy 300 fős vállalkozása volt, sok millió forint bevétellel. Az esti Miatyánk imádsága addigra már elmaradt.
Sok gazdag, fontos barátja lett. A vetélytársakat félre akarták tenni az útból. Belement nem egészen tiszta ügyekbe is a pénzszerzés hajszájában.
,,Csak egészség legyen, a többit megveszem magamnak” – gondolta magában.
Bízott a kapcsolataiban, ha baj lesz, akkor csak szólni kell, és majd segítenek neki a barátai.
Évente mentek nyaralni külföldre, drága utakra. 2007 tavaszán, amikor egy Karib tengeri hajóútról visszajött, két rendőr várta és börtönbe vitték. A barátai nem segítettek, hanem cserbenhagyták. Sokáig nem tudta, mi van a családdal, a házával, a vállalkozásával.
A börtöncellában egy rabtársa adott neki egy Gedeon Bibliát, és biztatta, hogy olvassa. Elkezdte olvasni. Az 50. zsoltár igéje szólt hozzá: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem.” Meglátta a bűneit, és 2007 júliusában tért meg Jézus Krisztushoz. Kérte az Urat, hogy segítsen neki, és vigye ki őt innen. Nem sokkal később kiengedték a börtönből, s visszatérhetett a családjához.
Amikor az orvos megvizsgálta a várandós édesanyát, ezt mondta neki:
– Anyuka én úgy látom, hogy a kis magzatnak fejlődési rendellenessége van, valószínűleg nem lesz egészséges. Azt javaslom, hogy vetessék el.
Egy másik orvos hasonlóan vélekedett.
Az asszony és férje szerették volna megtartani a gyermeket, ezért nagyon bizonytalanok voltak, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben, de nem tudtak dönteni. A kórházi vizsgálatokra várva a kórteremben találtak egy Gedeon Bibliát, melyet kíváncsian el kezdtek tanulmányozni. Amikor a 139-es Zsoltárban ezt olvasták:
„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.” (Zsolt 139,13)
Ettől az igétől teljes bizonyosságra jutottak: ha Isten képes erre, akkor az ő gyermekük élete is az Ő kezében van és Neki gondja lesz reá. Férjével együtt úgy határoztak, hogy Isten gondviselő kegyelmében bízva, megtartják a gyermeket. Sokat imádkoztak azért, hogy a kis magzat egészségesen lássa meg a napvilágot. Elmentek a helyi gyülekezetbe is és kérték a lelkipásztort és a gyülekezet tagjait is, hogy könyörögjenek értük. Hamarosan egészségesen megszületett a kisbaba és a szülőket leírhatatlan nagy hála töltötte el Isten iránt.
Isten az életet munkálja és nem a halált. Ezt az édesanyát is az ÚR mentette meg az abortusztól, a kisgyermeket a haláltól.
Félsz a haláltól? Ezt a nehéz kérdést kellett feltennie egy norvég ápolónőnek.
Aznap reggel az osztályos főnővér a folyosó végében található szobát bízta rá. Nem volt hálás feladat. A szobában egyetlen beteg volt. Egy tüdőrákos férfi, aki az utolsó stádiumban volt. Ezzel az emberrel nagyon nehéz volt kijönni. Minden idegesítette, ha valaki hozzászólt, azonnal összevonta a szemöldökét.
Az ápolónő vett egy mély lélegzetet, és elindult a szoba felé. Elhatározta, hogy udvarias lesz, és a lehető legkevesebbet fog beszélni, hogy a beteg ne bosszankodjon. Míg ápolta, a férfi hirtelen megragadta a kezét. Rémültnek látszott.
– Félsz? – kérdezte az ápolónő. A férfi bólintott.
– A haláltól félsz? – a férfi ismét bólintott
Eszébe jutott, hogy mint minden kórházi ágy mellett, itt is van egy Gedeon Biblia. Udvariasan megkérdezte tőle, hogy felolvashatna-e belőle néhány sort, és mikor férfi beleegyezett, felolvasta neki János 3.16-t. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Majd még egyszer felolvasta, de már úgy hogy beleolvasta a beteg nevét is, hogy személyessé tegye.
Azután felolvasta neki János 1.12-t is „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében”
Amikor megkérdezte tőle, hogy ő is be akarja fogadni Jézust a szívébe, ő azt mondta, hogy pontosan ezt akarja. Ezután elmondtak együtt egy rövid imát. Alighogy befejezték, a férfi előrebukott, és meghalt. Az ápolónő elkezdett sírni, de nem a szomorúságtól. Az öröm és a hála könnyei voltak, mert tudta, hogy ennek a férfinak az utolsó órája a földön létfontosságú lett az örökkévalóságban.
Az egész egy üzleti utazással kezdődött. A férfinak fontos kérdést kellett eldöntenie. Kit visz magával az üzleti útra: a feleségét vagy a barátnőjét? Feleség? Barátnő? Úgy döntött, hogy a barátnőjét viszi. A szállodában miután kicsomagolt, leült. Észrevett egy kék könyvet az asztalon, és felvette azt. Egy Gedeon Újszövetség volt. Elkezdte olvasni, és amit olvasott, az pár perc alatt elítélte őt a bűnei miatt. Amikor bejött a barátnője, és kérte, hogy most csak rá figyeljen, ő ránézett és azt mondta: Mi nem lehetünk itt! Ez a probléma. Amit teszünk, az nem helyes! A barátnő kifakadva mondta: rendben, hazamegyek! Becsomagolt, majd hívott egy taxit, és elment.
A férfinak még maradnia kellett a megbeszélések miatt, de minden szabad idejét arra használta fel, hogy a Szentírást olvassa. Úgy ment haza, hogy magával vitte a könyvet is.
Amint hazaért, sietett, hogy találjon egy keresztyén lelkipásztort, akit az írásban szereplő Jézusról megkérdezhet.
Ma ez az ember, és egész családja keresztyén. A férfi pedig a Gedeon Társaság tagja.
A Gedeon tagok Budapesten egy kórházban Bibliákat osztottak.
Egy 90 éves nő nagyon elcsodálkozott, hogy neki ajándékba adnak Bibliát.
Nagyon megköszönte, és elmondta, hogy ő még soha nem kapott és nem is volt saját Bibliája. Még nem olvasott belőle, pedig a gyülekezetben együtt imádkozták a rózsafüzért.
Sírt és nagyon megköszönte a Gedeon Bibliát, hogy most már neki is van egy saját Bibliája, amit
olvashat!
Egy fiatal nő levelet írt Imrének, és nagyon megköszönte a Gedeon Bibliát.
Korábban szüleivel sokat járt gyülekezetben, de később eltért Isten útjától.
Nem akart Bibliát olvasni, gyülekezetbe járni, imádkozni, nem akart Istenről tudomást venni.
A saját útján akart járni, világi életet élni.
Érezte azonban, hogy valami hiányzik az életéből, csak nem tudta, hogy mi az.
Most nagyon megköszöni, hogy Isten újból megszólította, és kezébe adta a Bibliát.
Újból elkezdett gyülekezetbe járni, imádkozni és a Bibliát olvasni!
Egy iskolában osztottunk Szentírásokat. A tanárok aggódtak egy fiú miatt, aki engedetlen, mozgékony, visszabeszélő gyermek volt. Féltek, hogy valamit mondani fog és ő biztos nem fogadja el a Bibliát.
A fiú azonban csendben maradt és ő is kért egy Gedeon Bibliát.
Amikor az ebédhez mentek a gyerekek, akkor ez a fiú a kezében nyitva fogta a Bibliát, olvasta.
Megkérdezte a tanárnőt, mit jelent az a rövidítés, hogy „Zsid”?
A tanárnő elmagyarázta neki, és azt, hogyan kell használni és olvasni a Bibliát.
A gyermek megköszönte, de közölte, hogy ő nem hívő.
De még lehetsz, válaszolta a tanárnő. A gyermek elcsodálkozott, valóban lehetek még hívő?
Járhatok gyülekezetbe is, ez nagyszerű, mondta a fiú, és olvasta tovább a Bibliát.
Egy nagy iskolában osztottunk Szentírásokat, és egy évvel később egy fiú a szünetben odament a tanárához. Megkérdezte őt: Tanár úr, most mit tegyek? Adjon nekem tanácsot!
Már kiolvastam a Bibliát, amit kaptam a Gedeon Társaságtól, most mi legyen?
A tanár elcsodálkozott, te valóban kiolvastad az egészet? Igen válaszolta a fiú, mert akik osztották, azt mondták, hogy olvassuk lehetőleg naponta. Én megtettem és elolvastam végig.
Én nem tudom mit csinálj, de menj el a lelkipásztorhoz és ő majd megmondja neked. Járhatsz hittanra, templomba, és konfirmálhatsz, ha szeretnél, válaszolta a tanár. Köszönöm, akkor elmegyek a gyülekezetbe, mondta a fiú.
Később megkérdeztem a tanárt, hogy tudod mi lett ezzel a fiúval? Igen, válaszolta a tanár, elmentek a gyülekezetbe a szüleivel együtt, megtért az Úr Jézus Krisztushoz és Isten úgy vezette, hogy teológiára kezdett járni és lelkipásztor lett belőle!
Az egyik wellness-szállóban történt, hogy egy fiatal lány lépett a recepciós pulthoz és megkérdezte a recepcióst, hogy megtarthatná-e a nála lévő könyvet. Egy Gedeon Biblia volt a kezében.
A recepciós megengedte és beszélgetésbe elegyedtek. Kiderült, hogy a lány depressziós volt, nem látta értelmét az életének. A szülei nem tudtak vele mit kezdeni. Próbálták vigasztalni, bátorítani, de hiába. Az édesanyjának jutott eszébe, hogy elküldjék lányukat egy wellness-szállodába egy hétvégére, hátha jót tenne neki. A lánynak öngyilkossági gondolatai voltak és arra gondolt, hogy a szállóban meg is ölheti magát, ha nem lesz jobban.
A szobájában talált rá a Gedeon bibliára és elkezdte olvasni. Az olvasás közben megtért és ezért is akarta elvinni a Bibliát magával. „Végre van értelme az életemnek és ezt ennek a könyvnek köszönhetem. Isten szólított meg általa” – mondta.
Az egészségügyben dolgoztam 32 évet. A mindennapos megfeszített életmentő munka, a túlórák, az ügyeletek kikezdték az egészségemet. Nagyon betegnek éreztem magamat. Hosszas kivizsgálás után állapították meg a diagnózist: csontvelő rák, többszörös áttéttel. Tudtam, hogy életveszélyben vagyok. Befeküdtem a Megyei Kórházba, ahol a kórteremben én is megkaptam a Gedeon Társaság ajándékát: egy Újszövetséget. Olvasni kezdtem, és a reménység jó érzése töltötte el a szívemet. A cytosztatikus kezeléseket az őssejt beültetés megpróbáltatásai követték. Egy hónapon keresztül voltam teljesen egyedül egy steril szobában. De a Biblia már velem volt. Isten igéjét olvasva egyre jobban éreztem az ő közelségét. Majd még tovább nehezedett a próbatétel. Férjem hirtelen megbetegedett és meghalt. A karantén miatt még a temetésén sem tudtam részt venni. A kezelések után hazakerültem. Hihetetlenül egyedül éreztem magam, szinte féltem az üres lakásban. A Biblia olvasása segített. Olyan jó volt megtapasztalnom Isten közelségét. Keresni kezdtem hívő emberek barátságát. Így jutottam el a református gyülekezet egyik csendes hetére, ahol megtértem. Azóta lett teljes az életem, mert értelmet nyert Jézus Krisztusban. Hálás a szívem, hogy én is Isten gyermeke lehetek, és a hátralévő földi életemet Jézus Krisztussal való közösségben élhetem.
Az egyik amerikai gedeonita, Derrick beszámolója a budapesti bibliaosztásról: Budapesten a Belvárosban álltam társaimmal egy középiskola előtt. Mielőtt elkezdtük a bibliaosztást, azért imádkoztunk, hogy Isten küldjön nekünk olyan embereket, akiket ez érdekel. Az egyik ilyen ember Balázs volt. Átnyújtottam neki egy Bibliát. Megmutattam neki a Biblia elején levő címszavakat, majd az utolsó lapon a megváltás tervét. Elmagyaráztam neki, hogy a megváltás terve olyan tájékoztató, amelyet elolvasva megbizonyosodhat arról, hogy halála után a mennybe kerül-e. Ezután megkérdeztem tőle, hogy biztos-e abban, hogy a mennybe kerülne, ha ma meghalna. Balázs azt felelte, hogy ő ebben nem biztos. Megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy mit mond a Biblia arról, hogy valaki hogyan kerül a mennybe. Ő azt felelte, hogy nem nagyon. Szeretné-e, ha elmagyaráznám? – kérdeztem. Igen, szeretném tudni – válaszolta. És ekkor elmondtam neki az Örömhírt. Aztán azt kérdeztem Balázstól, hogy kívánja-e megkapni az üdvösség ingyen ajándékát, amely fel van kínálva neki, és hogy hajlandó-e átadni az életét Jézusnak, hogy az ő Ura és Megváltója legyen. Balázs mindkettőre igent mondott. A folytatáshoz három
dolgot kértem tőle: Áldozzon időt minden nap a Biblia olvasására, keressen egy helyi bibliahívő gyülekezetet. Keressen régebben hitben járó keresztény embereket abban a gyülekezetben,
Végül gratuláltam Balázsnak, hogy meghozta élete legfontosabb döntését.
Fiatal, kórtermet takarító nő:
Takarítás közben a takarító nő meglátja az ágyam mellett lévő szekrényen a kisméretű Gedeon Bibliát, megkérdezi tőlem: „Mi az, hogy Újszövetség?” Elmagyarázom neki, hogy az Ószövetség folytatása. Elmondom azt is, miről szól. És kérdezem, nem ismeri a Bibliát? Nem. Jár templomba, szokott imádkozni? A válasz „Tudja, én katolikus vagyok”. Tájékoztatom, hogy a katolikusok is olvassák a Bibliát, ők is járnak templomba. Megkérdeztem tőle, hogy van még egy Gedeon Bibliám, elfogadja tőlem? Igen, válaszolta. Ahogy átnyújtom neki, elfordul, kiveszi a zsebéből a mobilját, és mondja könnyeit zsebkendővel törölgetve: „Tudja én már kaptam mobilt is a férjemtől, de én még Bibliát soha senkitől nem kaptam”. Ez legyen akkor a magáé. „Köszönöm, majd kiolvasom a járműveken, mert messziről járok be dolgozni, odahaza pici négy gyermekem van és azok mellett nem érek rá olvasni”. Ez ajándék, ezt kapja Istentől rajtam keresztül, fogadja szeretettel, ahogy én adom”. Nem törődve, hogy mások is látják, odaugrik hozzám, és zokogva köszönte meg a kapott Bibliát.
Pár nap múlva mondja, hogy amikor csak tehetem, járni fogok az Isten házába, imádkozni fogok, és hiszem, hogy az Úr Jézus értem is meghalt. Ezt megtanultam a Bibliából.
Elmondtam neki, hogy az Isten mindenkit szeret, mindenkiért meghalt a golgotai keresztfán. Ő mindent megtesz értünk, de semmit sem tesz meg helyettünk. Nekünk is lépni kell feléje. „Én már ezt megtettem. Elfogadtam Őt. A Biblián, és a bizonyságtételén keresztül. Én nagyon örülök, hogy megismerhettem az Úr Jézust.”
Az én történetem 18 éves koromban kezdődik, mikor egyik hétfő este arra az elhatározásra jutottam, hogy valami hasznosat akarok csinálni a szokásos tévénézés helyett. Így villant be egy érzés, hogy olvasni kellene (de mit is?) és tekintetem megakadt a polcon, melyen ott volt ez a kis Újszövetségi Biblia. Neki is veselkedtem olvasni, tudván, hogy ez egy jó könyv, mert még régen általános iskola alsó tagozatában tanultam Jézusról és érdekelt, hogy is van mindez. Ahogy belemélyedtem az olvasásba, úgy lepődtem meg egyre többször és többször, mivel hiányosak voltak az ismereteim. Érdekesnek találtam, hogy a Jézus történet négy különböző módon van megírva. Voltak olyan részek is (igen sok), amiket nem értettem és többször kellett elolvasnom vissza-visszatérve. Az olvasáshoz úgy fogtam hozzá, mint egy regényhez, de a végére már úgy olvastam, hogy az szívemig hatolt. Mind a mai napig Jézus Hegyi beszéde az egyik legfontosabb rész a számomra. Ami ezután következett, azt nevezhetjük csodának, mert ez a kis éretlen ifjú felnőtt elkezdett hinni végre. Hosszas folyamat volt ez, de a Jó Pásztor utánam jött és mindig úgy vezetett, hogy ott legyek, ahol nekem lennem kell. Pár év múlva már a Debreceni Hittudományi Egyetemen tanultam és kaptam válaszokat a kérdéseimre.
Most református hittant tanítok az Úr kegyelméből. A Biblia és én azóta is szoros napi kapcsolatban állunk. Életemmel és munkámmal azóta is igyekszek Jézus Krisztusról vallást tenni minden időben. Itt szeretném megköszönni a Gedeon Társaságnak, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy egy juhhal több legyen Jó Pásztor nyájában. Tisztelettel és köszönettel: Mihály
Bejött egy budapesti templomba egy igencsak idős úr.
Odalépett néhány testvérhez, s egy kicsi kék Bibliát szorongatva így szólt:
– Itt hozom ezt a csodálatos könyvet! – s a szeme könnybe lábadt. – Még Norvégiában kaptam… Hosszú ideig súlyos beteg volt a feleségem, akkor még Magyarországon éltünk. Ápoltam, sokat szenvedett, s szenvedtem vele magam is. Nem volt vigasztalásunk, nem hittem sem Istenben, sem semmiben. A feleségem halála után Norvégiába kerültem, ott kaptam ezt a kis kék Gedeon-Újszövetséget, mégpedig magyar nyelvűt! Egyszer elővettem, olvasni kezdtem, azóta minden nap olvasom. Nem voltam én azelőtt templomnak még csak a közelében sem……. Szeretnék mostantól gyülekezeti tag lenni itt, köztetek, mielőtt földi életem végképp lejár. Végtelenül hálás vagyok most már az Úrnak, s vigasztalást találtam az Ige által feleségem elvesztését illetően is.
Zsoltárok 50:15 „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, s te dicsőítesz engem.

Dicsőség Istennek!